Mivel szeptember végén úgy éreztem, nem gyűlt össze elég kedvenc és csalódás, úgy döntöttem, ezúttal egybe veszem az ősz első két hónapját, aminek az lett persze az eredménye, hogy így meg túl sok lett, legalábbis filmekből, sorozatokból, cikkekből és minden más virtuális jóságból, így kénytelen voltam ezeket leszűkíteni. Azért lett pár kozmetikum is, ami a szívemhez nőtt, szóval akik jobban szeretik a beauty kedvenceket, most azok is tovább olvashatnak.

Az őszi Pixibag által jutottam hozzá a jelenlegi kedvenc samponomhoz. Régen nem voltam oda különösebben a Dove termékekért, ám mostanában kellemesen csalódtam több termékükben is. Mindenesetre már első alkalommal bejött ez a sampon, ekkor ugyanis a régi balzsamommal teszteltem és így is észrevehető volt a különbség. A hozzá tartozó balzsam is tetszett, semmi panaszom nem lehet rá, főleg ha a samponnal együtt használom, de a sampon jobban a szívembe lopta magát.

A legutóbbi haul bejegyzésben már szerepelt a Maybelline zselés tus, akkor csak annyit írtam róla, hogy ígéretesnek tűnik, mostanra azonban nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez a termék szuper, nem csoda, hogy mindenki imádja. Bár van még mit fejlődnöm vonalrajzolásban, maga a tus csodálatosan működik. Nagyon szép színe van és nap végére sem kenődik el, még akkor sem, ha rendesen megkönnyezem kint a szeles időben. Bérelt helye lesz a sminkcuccaim között.

Az ősz beköszöntével egyre gyakrabban vettem észre magamon, hogy borongós hangulatban vagyok, most azonban úgy tűnik, sikerült megtalálnom a tökéletes gyógyírt rosszkedv ellen: Molang. Egész pontosan a Molangos sorozat, bár a képek is tökéletesek, nem véletlenül lett a hátterem laptopon is. Rendszeresen kerülnek fel a csatornára rövid, pár perces részek, de van néhány hosszabb, félórás válogatás is Molang és Piu Piu kalandjairól. Nagyon aranyos, szinte már cukormázasan édes, de ártatlan és szívet melengető.

Régóta meg szerettem volna már nézni a Zootropolist, mert rengeteg jót hallottam róla, így végre sort kerítettem rá, és milyen jól tettem! Végre egy film, amiben egyáltalán nem csalódtam a pozitív visszhang ellenére sem. Vicces, kreatív, izgalmas, teljesen odaszögezett a képernyő elé. Ráadásul még barátom is pozitívan nyilatkozott róla, pedig ő egyáltalán nem rajong az animációs filmekért.

Ha már filmek, kezdjük is a csalódásokat egy másik animációs Disney filmmel, A legelő hőseivel. Ha minden fajta előzetes tudás nélkül ültem volna neki, fel se merült volna bennem, hogy Disney alkotásról van szó, egyszerűen nem érzem benne a szeretetet. Olyan filmnek tűnik, amit csak gyorsan megcsináltak, hogy befolyjon egy kis pénz, de senkit se érdekelt igazán, hogy milyen lesz a végeredmény.

Tavaly lemaradtam a Starbucks ikonikus Pumpkin Spice Latte italáról, idén azonban teljesen be voltam zsongva tőle, alig vártam, hogy a következő pesti kirándulás alkalmával megkóstoljam. Miután végre igazgatottan távoztam az üzletből kezemben a forró itallal, az első korty után annyit éreztem, hogy 'eh'. Azóta is értetlenül állok a hype előtt, mert nagyon szerettem volna szeretni, de se a pumpkint se a spicet nem éreztem, egy egyszerű meleg ital volt, annak pedig jó is lett volna, de egy 1500 Ft-os különlegesnek hirdetett italnak harmatgyenge. Eddig se voltam Starbucks rajongó, de kétlem, hogy ezután valaha betérek ide önszántamból.