Imádom a régi tinifilmeket, különösen akkor, ha John Hughes nevéhez fűződnek. Mindenkori kedvencem a Nulladik óra (The Breakfast Club), de ha csupán esztétikai szempontokat veszek figyelmbe és a ruhákat nézem, akkor az Álmodj rózsaszínt (Pretty in Pink) a nyertes, mivel tökéletesen hozza a modern nagymama stílust.

A sellők világa mindig is gyönyörűnek és titokzatosnak tűnt, így amikor felbukkant a legújabb sellőkorona divat, rögtön felkaptam a fejem. Bár nem hiszem, hogy ezzel a trenddel egy új korszak köszönne be, ahol a virágkoszorúkat teljes mértékben felváltanák a kagylókból és tengeri csillagokból készített fejdíszek, egy nyár erejéig gondoltam mégiscsak megéri kipróbálni, ha másért nem, akkor a tenger iránti szeretetem miatt.

Aki régebb óta olvas, annak valószínűleg nem egészen meglepő, hogy az első tag, amit kitöltök a blogon turkálókkal kapcsolatos. Bár mostanában már nem járok el olyan gyakran használtruha üzletekbe, mint régen, de azért még így is nagyon szeretem őket, szóval gondoltam, miért ne beszélhetnénk megint a turkálós tapasztalatainkról egy kicsit. :) A taget egyébként az egyik kedvenc YouTube csatornámon találtam, a The Fashion Citizen-nél és a kérdések közül csak az utolsón változtattam egy hangyányit, hogy jobban illeszkedjen ehhez a platformhoz, de ezen kívül minden maradt a régiben.

Az egyik kedvenc filmem a nyolcvanas évekbeli Gyilkos játékok, eredeti címén Heathers. A történet egy középsuliban játszódik, ahol főhősünk, Veronica a három népszerű Heathers-szel lóg együtt, aztán megjelenik J. D., a titokzatos, jóképű, veszélyes srác és természetesen minden a feje tetejére áll és egyedül a válltömések maradnak meg biztos pontként.

Július utolsó két hetét a román fővárosban töltöttem a kint élő édesanyámmal, akit évente egyszer a nyári szünet során meglátogatok. Rengeteg klassz programon vettünk részt, voltunk ping-pongozni, sushit enni és elmentünk egy ingyenes szabadtéri festésre is, amiből, ha minden igaz a végén kiállítás is lesz. Csak azt bánom, hogy nem lesz alkalmam elmenni rá, ha már ez lesz az első alkalom, hogy kiállításra kerül az egyik "művem". No de elég a szócséplésből, térjünk is rá a poszt lényegére, a kint vásárolt új szerzeményekre. :)

Nyáron megszaporodnak a koncertek és zenei fesztiválok száma. Jóllehet a szünidő nagy része már eltelt, még mindig visszamaradt bő egy hónap, ami alatt kiélvezhetjük kedvenc előadóink fellépéseit például a Szigeten vagy  a SZIN-en. Egy ilyen alkalomra viszont olykor nehézséget tud okozni a megfelelő öltözet kiválasztása, hogy csinos ugyanakkor praktikus is legyen. Ezzel a poszttal próbálok meg segítséget nyújtani azoknak, akik bizonytalannak érzik magukat a ruha kiválasztásában. Az összeállításokat viszont inkább csak inspirációnak szánom, nem szeretnék olyat sugallni, hogy most rögtön el kell rohanni a legközelebbi plázába bevásárolni, ugyanis könnyen meglehet, hogy a saját gardróbodban is fellelhetőek hasonló stílusú ruhadarabok.

Mindenkinek más és más kép él a fejében a használtruha-üzletek kapcsán. Vannak, akik úgy tekintenek rá, mint koszos, szakadt, rossz minőségű ruhák halmazára, másoknak viszont igazi kincsesbánya. A köztudott negatívumok helyett viszont ezúttal igyekszem a turkálók pozitívumait összegyűjteni, bebizonyítva (vagy legalábbis megpróbálom), hogy ha nem is érdemes feltétlenül a teljes ruhatárunkat innen beszerezni, olykor igenis érdemes betérni.

Perfect

Ez a kedvencem és nagy valószínűséggel azért, mert az alábbiak ötvözésének is tekinthető. Megtalálhatóak benne a pasztell színek, a 90-es évek hangulata és némi művészet is, tehát minden, amit szeretek. Tökéletes lenne egy meleg napra, főleg a tengerpartra, mert így városba túl kevés lenne, bár egy vékony toppal utcai viseletnek is megfelelne. A kedvenc darabom egyértelműen a táska, ami (ha minden igaz) bánatomra valójában nem is létezik, képszerkesztővel készült, szóval hiába fáj érte a szívem. De talán ha egyszer jobban elmerülök a DIY projectekbe, nekifutok.