Eljött az idő, hogy folytassam a szelektálást és mivel megérkezett az igazi őszi, hűvös idő, ráadásul meg is fáztam a héten, logikusnak tűnt elővenni a meleg cuccokat. Pulcsik, hosszú ujjú felsők, kabátok... és ruhák. Több embertől is hallottam már, hogy ők a hidegben nem hordanak ruhákat, de én előszeretettel viselem őket a legnagyobb hidegben is. Nyugodt szívvel felveszek akár több vastag harisnyát is, amik melegebben fognak tartani a fagyos időben, mint a legtöbb nadrág.

Szóval ruhák. Mindig is tudtam, hogy több van belőlük a kelleténél, ám amikor az összeset kipakoltam egy halomba, elrettentem a mennyiség láttán. Viszont annál eltökéltebben vágtam bele a szelektálásba. Első körben a fekete ruháimon mentem végig, mert bármennyire is alapdarab, akkor sem kell belőle 8 darab - főleg úgy, hogy még mindig nem találtam meg az igazi LBD-t. Közülük egy került csak a második esélyes kupacba, de az is csak azért, mert szeretnék benne csinálni egy fényképet, így megmarad az emléke. Ízlésesen szexi, de a 4 év alatt egyszer sem volt hordva és a méret sem az igazi már, így hiába néz ki szuperül, meg kell tőle válnom. Ugyanígy második esélyes lett néhány túl rövid, szűk, bő és hosszú ruha is, amik előbb vagy utóbb szintén menni fognak. Azt viszont megbántam, hogy nem próbáltam fel az összes ruhát, amit a maradó kupacba pakoltam, mert nem rég fel akartam venni az egyik ruhámat, aztán kiderült, hogy már kicsi. Ez van akkor, ha lusta az ember lánya minden ruhát felpróbálni a nagy szelektáláskor.

A pulcsik esetében több változás is történt a kép készítése óta. Először is vettem egy új fekete pulcsit, ezzel egyidejűleg pedig egy második esélyes darab már ki is lett rostálva. A másik, hogy a maradó ruhák közül egyik a távozó, másik pedig a második esélyes kupacba lett lefokozva. Úgy tűnik, kapkodtam és nem gondoltam át eléggé, hogy milyen ruhákat szeretnék megtartani. Az egyik pulcsit idén nyáron vettem, de nem akartam valamit csak azért megtartani, mert vadiúj. Hirtelen felindulásból vettem, mert olcsó volt, de túlságosan crop és nem is tudom hirtelen, mivel tudom hordani. A másik kiszelektált pulcsi pedig szakadt volt; mikor egy héttel később a szekrényemhez léptem, nem hittem a szememnek, hogy ilyen ruhadarab is visszakerült.  Az új felállás szerint tehát 7 maradt, 5 második esélyes és 6 kuka, ami igen szép eredmény a szememben, csak kár, hogy ilyen kaotikusan jutottam ide.

Nem meglepő módon a hosszú ujjú felsők esetében is túlsúlyban vannak a sötét színű darabok. A legtöbb színes vagy legalábbis világos felső a második esélyesek közé került, mert mindegyikkel az a helyzet, hogy csak egy összeállításban tudom őket hordani. Még vacillálok, mennyire legyek minimalista ebben a kérdésben, mert azt szokták mondani, csak azokat a ruhákat tartsuk meg, amiket legalább 4 összeállításban tudunk hordani. Viszont a rózsaszín mintás felsőmet nagyon szeretem, sajnos a képen nem látszódik a mintája, de elhihetitek nekem, nagyon aranyos. Szóval nagy eséllyel vissza fog kerülni és elképzelhető, hogy több ruhám esetében is fütyülök majd a 4-es szabályra.

A kabátok esetében volt a legkönnyebb eldönteni, hogy melyiktől szeretnék megválni. Az egyik már a megvásárlás pillanatában is túl kicsi volt, a másik két mérettel nagyobb és nem, fogalmam sincs már, miért vettem meg őket így is. Másik két kabátom régi volt, mindkettő hét éves lehetett és ez meg is látszott rajtuk. Egyedül az azték mintás kabáton kellett kicsit gondolkodnom, de felpróbálva rájöttem, hogy ő sem az igazi, így most már új gazdáját boldogítja. A színes kabátokkal azonban még nem tudom, mit tegyek. Nagyon tetszenek, szépek a színeik, viszont ritkán hordom őket. Mindenesetre legalább egy színes kabátot szeretnék majd megtartani, elvégre az én olvasatomban a minimalizmusban bőven elfér pár színes cucc is, még akkor is, ha ritkábban nyúlok értük.