Nyári olvasmányaim

szeptember 07, 2019


A túlságosan is rövidnek bizonyuló nyár folyamán összesen tizenegy könyvet olvastam el, ami nem annyira rossz eredmény, mégis kevesebb, mint amennyit szerettem volna. Érdekes, hogy magamhoz képest meglepően sok (három) verseskötet is a kezembe került. Az utóbbi időben mindig nyáron szoktam a legtöbb verset olvasni, van valami a fülledt, meleg levegőbe, ami némi lassításra ösztönöz. 



Abe Kóbó: A ​homok asszonya
A forró sivatagban játszódó történet egészen álomszerű, folyamatosan Márquezt juttatta az eszembe. A sztori abszurd, szinte ijesztő a tehetetlenség, ahogy a csapdába került tanár egyre csak lapátolja a megállás nélkül folyó homokot az ott élő nővel. Rövid könyv, de nagyon hatásos. A tájak pedig gyönyörűek, érzékletesek és szinte érezni lehetett olvasás közben a szárazságot és a mindenhova bekúszó homokszemeket.


Sylvia Plath: Sylvia ​Plath versei
Sylvia Plathot olvasni soha nem könnyű. Maga a kötet egyébként jól szerkesztett, részletes, jó volt egy-egy versnek több fordítását is megismerni, a könyv végén pedig a legtöbb vershez tartozott egy rövid értelmezés, életrajzi részlet is, ami nagyon hasznosnak bizonyult. Úgy viszont még nehezebb a verseit olvasni, hogy nem is olyan rég fejeztem be a naplóját. Megrázott. 

Gabriel García Márquez: Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája
A két nagy klasszikus Márquez regény után, gondoltam a sorba veszem a rövidebb, kevésbé ismert munkáit is. Aki egyébként még soha nem olvasott a mágikus realizmus atyjától, annak jó választás lehet ez a regénye, hogy egy kis ízelítőt kapjon a márquezi világ hangulatából. Persze már a legelején tudjuk, hogy mi fog történni, így a történet azt mutatja meg, hogyan is jutottunk el a gyilkosságig, amiről látszólag az egész település tudott és mit gondolt többek között a pap vagy a meggyilkolt anyja. 

Thomas Hardy: Egy ​tiszta nő
Nagyon lassan haladtam vele, majdnem egy teljes hónapig olvastam kisebb-nagyobb megszakításokkal, de csak azért, mert nem tudtam rá elég időt szakítani. Előszeretettel olvasok női sors témában és ez a mű megkerülhetetlen a kategóriában. Hihetetlen, hogy egy olyan botlás, ami nem is feltétlen az ő hibája (hacsak a naivitást nem számítjuk ide), mennyire tönkre tudja tenni az életét egy egyébként tiszta szívű lánynak.


Rupi Kaur: Tej ​és méz
Húgom adta kölcsön könyvtári példányát, mert úgy tűnik, óriási népszerűségnek örvend ez a kötet itthon is, folyamatosan kikölcsönzik és előjegyzik. Sokat hallottam arról, hogy mennyire tiniknek való, tele van sablonokkal, és valóban, voltak részek, ahol én is így éreztem, de meglepődtem, hogy mennyi érdekes gondolat, ötlet és történet húzódik meg mögötte. Az illusztrációk is jók voltak, jól kiegészítettek néhány verset, szóval kíváncsian várom a második kötetét.

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő
Több okból is fájdalmas volt az olvasása, pedig az első pár oldal meglepő könnyedséggel lecsúszott. Viszont hamar meguntam a huzavonát, a végeláthatatlan kerülőket, az utcán sétálók életébe való betekintgetést és ahogy haladtam előre úgy lett egyre nyomottabb a könyv hangulata is és egy pont után már alig vártam, hogy vége legyen. Cserébe voltak benne jó gondolatok és az írónő stílusa is tetszett, de csak kisebb adagokban.

Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Hiába próbáltam szeretni, ez a bújtatott Esterházy könyvecske nem akart működni nálam. Persze tudom, nem vagyok elég kifinomult hozzá, pedig illik szeretni az ilyen ínyencségeket, de a nyelvezete egyszerűen kikerget a világból. Megvihog vala az ürdöng igencsak! Vége felé akadt pár pillanat, mikor ráéreztem erre a különös, olykor latinnal kevert szövegre, de aztán rögtön el is szállt, így nagyon hosszúnak tűnt az a 136 oldal. Érdekesebb volt a könyvről olvasni, mint magát a könyvet kézbe venni, bár ha kellően felkészülök rá, lehet élvezetesebbnek bizonyult volna.

Douglas Adams: A lélek hosszú, sötét teadélutánja
Újabb könyv, amit végigszenvedtem. Most ültem neki ötödjére, eddig a második fejezetnél tovább nem jutottam, de eltökéltem, hogy most már bármi lesz, kibírom. Legalább a repülőteres jelenetet már majdnem fejből tudom. Lehet, a fordítás az oka, lehet az, hogy nem ez a legjobb regénye (biztos) és túl kaotikus, de borzasztó élménynek éltem meg. Azt se tudom, hogy elmosolyodtam-e közben, pedig az ötrészes Galaxis-trilógiát végigröhögtem.

Fodor Ákos: Akupunktura
Mindig a volt osztálytársam jut eszembe Fodor Ákosról, nagyon szerette és valamiért úgy maradt meg az emlékezetembe, hogy mindig nála volt egy verses kötete, pedig bizonyára csak pár hónapig cipelte magával. Lényegtelen. Az számít, hogy ez egy nagyon erős kötet a magyar haiku mesterétől. Eleven csend, figyelem, béke és némi játékosság. Érdemes adni neki egy esélyt.

Anthony Burgess: Nem fénylik, mint a nap
Kedvelem a szerzőt, a Gépnarancs és Egy tenyér ha csattan is nagy kedvenc. Ez a kevésbé ismert regénye Shakespeare születésének négyszázadik évfordulója előtt tiszteleg. Megismerhetjük a fiatal, álmodozó WS-t, aki dühös az apjára, amiért kivette az iskolából és aki ha csak teheti, verseket ír szabadidejében. Végigkövethetjük életét, hogyan lett sikeres, milyen volt az akkori London utcáit járni, milyen volt a nőkkel a kapcsolata és hogyan kereste múzsáját éveken át.

Stephen King: Az írásról
Balesete után írta meg a könyvet, miközben otthon lábadozott, még ha alig egy órát is tudott csak kezdetben dolgozni. Megoszt pár technikát, szabályt, ami neki bevált, de az írásra vonatkozó tanácsokon kívül bőven akadnak önéletrajzi részletek, ahol elmeséli hogyan is lett sikeres író, hogyan körmölte már gyerekként a rém- és szatirikus történeteit, honnan jöttek az ötletei és persze hogyan születtek meg regényei. Nagyon érdekes és inspiráló.





You Might Also Like

0 megjegyzés