Bár a blog picit szünetelt novemberben, ez nem azt jelenti, hogy felfüggesztésre került volna a minimalista projektem. Továbbra is szorgosan szelektáltam a ruháimat és igyekeztem rendbe rakni a cuccaimmal együtt az életemet, amit ezúttal a felsők átválogatásával járt. Nem voltam velük különösebben szigorú, mert ha mindent kidobtam volna, ami nem okoz örömöt, akkor ijesztően kevés maradt volna, talán 10. Épp ezért a célom jövőre, hogy rendbe rakjam ezt a szekciót a gardróbomban. Első körben mindenesetre kidobtam az összes olyan felsőt, ami egészen biztosan nem fog hiányozni.

Mivel szeptember végén úgy éreztem, nem gyűlt össze elég kedvenc és csalódás, úgy döntöttem, ezúttal egybe veszem az ősz első két hónapját, aminek az lett persze az eredménye, hogy így meg túl sok lett, legalábbis filmekből, sorozatokból, cikkekből és minden más virtuális jóságból, így kénytelen voltam ezeket leszűkíteni. Azért lett pár kozmetikum is, ami a szívemhez nőtt, szóval akik jobban szeretik a beauty kedvenceket, most azok is tovább olvashatnak.

Elérkezett az idő, hogy megtartsuk a blog első nyereményjátékát, ugyanis nemrég elértük a 100. lájkot :) Ezzel szeretnék köszönetet mondani, hogy itt vagytok, olvastok és persze, hogy írtok, nagyon örülök minden visszajelzésnek. Igyekeztem az őszies időjáráshoz igazítani az ajándékcsomagot, hogy olyan termékek legyenek benne, amik a hűvös időben is megállják a helyüket. És még egy kis cukiságot is belecsempésztem, hogy feldobja a borús napokat. ;)

Eljött az idő, hogy folytassam a szelektálást és mivel megérkezett az igazi őszi, hűvös idő, ráadásul meg is fáztam a héten, logikusnak tűnt elővenni a meleg cuccokat. Pulcsik, hosszú ujjú felsők, kabátok... és ruhák. Több embertől is hallottam már, hogy ők a hidegben nem hordanak ruhákat, de én előszeretettel viselem őket a legnagyobb hidegben is. Nyugodt szívvel felveszek akár több vastag harisnyát is, amik melegebben fognak tartani a fagyos időben, mint a legtöbb nadrág.

Három kategória szerint állítottam össze az októberi kívánságlistát: konyha, írószerek és szépség. Úgyhogy van itt aranyos matrica, nassolnivaló és karácsonyi sütiforma is, minden, amire úgy érzem, jelenleg szükségem van vagy egyszerűen csak örülnék neki.

Ha őszinte vagyok hozzátok - márpedig miért ne lennék az -, meg kell vallanom, hogy a blog létrejöttekor még én voltam az egyik legnagyobb beauty analfabéta az egész világon. Ne értsetek félre, még mindig csak ismerkedem vele, az összetevőlisták még mindig igencsak kacifántosnak tűnnek, de legalább már úgy érzem, elindultam a jó irányba. Nagyjából egy évvel ezelőtt regisztráltam fel Krémmániára és gondoltam ebből az apropóból visszatekintek az eddigi beauty utamra és számba veszem, miket tanultam röpke egy év alatt.

Legutóbb már meséltem arról, hogyan kezdett el vonzani a minimalizmus és miért döntöttem úgy, hogy teszek vele egy kísérletet. A szelektálást a ruháimmal kezdtem, elvégre jelenleg ezekből van a legtöbb feleslegesem. Jól tudom, hogy igen nagy részüket nem hordom, de olyan darabok is rejtőznek a gardróbban, amiket már négy évvel ezelőtt vettem meg és azóta egyszer se viseltem. Most viszont eljött a búcsú ideje.

Vasárnap este véget értek a Glamour napok, ami azt jelenti, hogy már boldog boldogtalan megosztotta a  világgal mi mindent vett meg szuper árakon. Nem akartam kimaradni a buliból, annak ellenére, hogy ez alkalommal igencsak szerény kuponozást tartottam, meg aztán úgy gondoltam, legalább itt a lehetőség, hogy megmutassam a többi új szerzeményemet is.

Ha valaki azt mondta volna nekem 5 évvel ezelőtt, hogy egyszer vonzani fog a minimalista életmód, akkor valószínűleg csak nevettem volna, hogy jó vicc. Mert ha valami soha nem jellemzett, akkor az az egyszerűség és a letisztultság. Mindig is tetszett az egyedi, merész divat, az eklektikus lakberendezés és a szobámat is leginkább a káosz jellemezte. De az utóbbi egy-két évben úgy érzem, változások vannak folyamatban.

Igyekeztem ezúttal minél hasznosabb dolgokat összegyűjteni, olyanokat, amikre valóban szükségem van, bár még mindig belekeveredett néhány olyan jópofa apróság, amik nélkül továbbra is remekül meglennék, de bármikor örömmel elfogadnám.

Ismételten kozmetikumcsomagról lesz szó, ezúttal életem első Pixibag élményéről. Régóta kiszerettem volna már próbálni és szimpatikus az a rendszer is, hogy mindez nem szerencse kérdése, ahogy a DM boxnál, hanem gyorsaság. De nézzük, miket rejtett az őszi Pixibag.
 

Még augusztus elején/közepén szereztem be a La Roche-Posay felfedező csomagot, amit kifejezetten az érzékeny bőr ápolására állítottak össze. Mivel magam is érzékeny, vízhiányos bőrrel vagyok megáldva, gondoltam itt a remek alkalom, hogy megismerjem a márkát, eddig ugyanis a húzós árak miatt nem volt szerencsénk összeismerkedni. Így viszont mindössze 1 000 Ft-ért lehetőségem volt kipróbálni pár terméküket.

Bár kissé megkésve, de íme itt vannak az augusztusi kedvencek. Az az igazság, hogy ez a hónap továbbra is az álláskeresésről szólt és sajnálatos módon még mindig nem túl sok sikerrel, részben ezért volt a bejegyzések terén is hiány. Nehéz volt pozitívumokat találni és most, hogy itt van a szeptember és a környezetemben mindenki elkezdett suliba járni, én pedig gyakorlatilag továbbra is nyári szüneten vagyok... hát a pozitívumokat még nehezebb megtalálni. Mindenesetre most összeszedtem magam és összegyűjtöttem az augusztusi kedvencek és csalódásokat és jó hír, hogy a kedvencek továbbra is túlsúlyban vannak. ;)

A sellők világa mindig is gyönyörűnek és titokzatosnak tűnt, így amikor felbukkant a legújabb sellőkorona divat, rögtön felkaptam a fejem. Bár nem hiszem, hogy ezzel a trenddel egy új korszak köszönne be, ahol a virágkoszorúkat teljes mértékben felváltanák a kagylókból és tengeri csillagokból készített fejdíszek, egy nyár erejéig gondoltam mégiscsak megéri kipróbálni, ha másért nem, akkor a tenger iránti szeretetem miatt.

Általában a nyár a legköltekezősebb évszakom, elsősorban a romániai nyaralás miatt, ami mindig megspékelődik némi nyári és születésnapi költőpénzzel is. Most viszont úgy döntöttem, ahelyett, hogy külön venném a bukaresti, pesti és szegedi vásárlásokat egy nagyobb haul bejegyezésben gyűjtöm össze az összes turis és új, márkás szerzeményemet.

Az augusztusi kívánságlistán ezúttal túlsúlyban vannak az apróságok, a legtöbbjük alig egy-két euróba kerül. Az alacsony ár mellett pedig a cukiság faktor is igencsak meghatározó - úgy tűnik, továbbra se szeretnék felnőni és lemondani a gyermetegnek tűnő dolgokról, de amíg ennyi mindenből lehet szemezni, nem is bánom.

Régóta szerettem volna már írni egy másik hobbimról is, ez pedig a videojátékok világa. Nincsenek illúzióm, tudom, hogy nem a legkifinomultabb ízléssel rendelkezem és inkább a casual felé hajlok, meg hát amúgy is szeretem a lányos, aranyos, jópofa és szép játékokat. Mindenesetre úgy döntöttem, megosztom veletek, mik az általam legjobbnak vélt Steames játékaim, hátha ti is kedvet kaptok néhányhoz. :) A másik dolog pedig, amit el kell mondanom, hogy a listáról egy játék kivételével mindegyiket leárazva vettem meg, szóval ha sokkaljátok az árakat, ne féljetek, rendszeresen vannak leárazások, ahol akár egy 20 eurós játékot is be lehet szerezni 3 euróért, csak türelem és legyetek résen.

Aki régebb óta olvas, annak valószínűleg nem egészen meglepő, hogy az első tag, amit kitöltök a blogon turkálókkal kapcsolatos. Bár mostanában már nem járok el olyan gyakran használtruha üzletekbe, mint régen, de azért még így is nagyon szeretem őket, szóval gondoltam, miért ne beszélhetnénk megint a turkálós tapasztalatainkról egy kicsit. :) A taget egyébként az egyik kedvenc YouTube csatornámon találtam, a The Fashion Citizen-nél és a kérdések közül csak az utolsón változtattam egy hangyányit, hogy jobban illeszkedjen ehhez a platformhoz, de ezen kívül minden maradt a régiben.

Úgy tűnik, én is beállhatok a koreai kozmetikumok rajongói közé, mert szép lassan, de nálam is gyűlnek a különböző ázsiai krémek és eddig igencsak jó barátságot ápolunk a pénztárcám nem túl nagy örömére. Még szerencse, hogy sikerült visszafognom magam és nem költöttem el egyszerre több tízezer forintot, de félek, hamarosan újabb Ebay rendelésre adom a fejem.

Az egyik kedvenc filmem a nyolcvanas évekbeli Gyilkos játékok, eredeti címén Heathers. A történet egy középsuliban játszódik, ahol főhősünk, Veronica a három népszerű Heathers-szel lóg együtt, aztán megjelenik J. D., a titokzatos, jóképű, veszélyes srác és természetesen minden a feje tetejére áll és egyedül a válltömések maradnak meg biztos pontként.

Úgy döntöttem, a féléves szünet után visszatérek a blogra és ott folytatom, ahol abbahagytam. De még mielőtt belecsapnék a közepébe és folytatnám a rendhagyó naplóm, úgy érezem, szólnom kell pár szót az elmúlt hónapokról és arról, miért tűntem el olyan hirtelen ilyen hosszú időre. Ha nagyon lényegre törő akarok lenni, akkor egy szóval is meg tudnám válaszolni a címben szereplő kérdést: diploma.