Régóta szerettem volna már írni egy másik hobbimról is, ez pedig a videojátékok világa. Nincsenek illúzióm, tudom, hogy nem a legkifinomultabb ízléssel rendelkezem és inkább a casual felé hajlok, meg hát amúgy is szeretem a lányos, aranyos, jópofa és szép játékokat. Mindenesetre úgy döntöttem, megosztom veletek, mik az általam legjobbnak vélt Steames játékaim, hátha ti is kedvet kaptok néhányhoz. :) A másik dolog pedig, amit el kell mondanom, hogy a listáról egy játék kivételével mindegyiket leárazva vettem meg, szóval ha sokkaljátok az árakat, ne féljetek, rendszeresen vannak leárazások, ahol akár egy 20 eurós játékot is be lehet szerezni 3 euróért, csak türelem és legyetek résen.

Age of Empires II: HD Edition
Puszta nosztalgiából vettem meg, gyerekként ugyanis nagyszüleim számítógépén mindig ezzel - és természetesen az Aknakeresővel - játszottam. Ebben pedig az sem állított meg, hogy finoman szólva béna voltam, viszont imádtam építkezni és csapatok küldeni a csatába, így gond egy szál sem. Most sem vagyok a legjobb, jelenleg újratanulom az egészet, de a több, mint 200 achivement elég motiváló tud lenni, úgyhogy igyekszem összeszedni magam, hogy megszerezzem mind.

Anna's Quest
Első komolyabb point and click játékom, aminek hatására azóta öt másikkal bővült a Steam könyvtáram, többek között például a Deponiával. Az Anna's Quest története elvarázsolt és mesés, vannak itt sárkányok, boszorkányok és királylányok, velük egyetemben pedig kivégzések és fekete mágia. Anna telekinetikus erejének köszönhetően csöppen ebbe a mágikus világba egy beszélő plüss mackóval az oldalán, hogy végül visszataláljon beteg nagypapájához. Érdemes kipróbálni vásárlás előtt a demót is, engem legalábbis az győzött meg arról, hogy tényleg megéri beruházni rá. ;)

Rengeteg jót hallottam róla, így amikor leárazásra került, muszáj volt megvennem és egy pillanatig sem bántam meg. A világ gyönyörű és elképesztően hangulatos, ráadásul még a narrátor és a zene is remek. Annyi negatívumot tudnék mondani, hogy én hosszabb játékra számítottam, azt akartam, hogy továbbtartson. Ha viszont ti is szeretitek a varázslatos, különleges világokat, feltétlenül próbáljátok ki, mert tényleg nagyszerű játék.

Kiskorom óta szeretem a városépítést, még gyerekként váltam a függőjévé, amikor Kinder figurák lakta óriási városok lepték el a teljes gyerekszobát, amiket rendszerint egy hatalmas tornádó vagy szörny pusztított el. Aztán rájöttem, hogy ezt videojátékokban is megtehetem kupi nélkül, így ismerkedtem meg először a Lego Locoval, a Sims 2 üres városával, a SimCity 4-gyel és most itt van a Cities: Skylines, ami gyakorlatilag egy jobb SimCity. Minden benne van, ami csak egy városépítős játékhoz kellhet, bónusznak pedig ott van Chirper, a játékbeli Twitter madárka, aki folyamatosan elárulja nekünk, miről beszélnek a város lakói. #cuteandhelpful

Cook, Serve, Delicious

Ha van valami, amit ugyanannyira szeretek, mint a városépítést, akkor azok a főzős játékok. Mindegy, hogy egy egész éttermet kell vezetni, szakácsok vagy éppen pincérek vagyunk, mindegyik variációt ugyanúgy szeretem. A flash, kisgyerekeknek készült verziókkal viszont már torkig vagyok, a Burger Shop 2 után pedig egy újabb kihívásra volt szükségem, amit Cook, Serve, Delicious biztosít is. Még csak a második csillagomat szereztem meg, de egészen biztosan nem állok meg addig, amíg nem leszek egy ötcsillagos étterem tulajdonosa.

Costume Quest

Aranyos és ártatlan halloweeni játék, főszerepben egy testvérpárral és gonosz édességet lopó szörnyekkel, akik még az cukorkának beöltözött testvérünket is elrabolják, a mi feladatunk pedig, hogy megmentsük, mielőtt anyukánk leszidna. Ami miatt nagyon szerethetővé válik a játék, az a tény, hogy az egészet átjárja a gyermeki fantázia. A csaták során ugyanis egy képzeletbeli harci mezőre kerülünk, ahol a kartondobozból felépített robotjelmezünkből egy csapásra valódi Transformer hős lesz.

Aki rendszeresen néz let's play videókat, annak valószínűleg ismerősen cseng ez a név, idén ugyanis szinte mindenki ezzel játszott. A játék eleve népszerűségre volt ítélve elődje, a Candy Crush-sal kombinált visual novel, másnéven HuniePop miatt. Ám míg ott a játék célja minél több lány bugyijának a megszerzése volt, addig a HunieCamben már lányokat futtatunk. De más különbségek is vannak. Először is ez egy clicker és management játék, másodsze pedig a pikáns képek a háttérbe szorultak, amit egyáltalán nem bánok, mert elég kellemetlen volt ezzel játszani attól félve, mikor nyit be valaki a szobámba, hogy utána kellemetlenül magyarázkodjak.

Kitty Powers' Matchmaker

Ez a játék is rengeteg let's playernél fordul elő, de szerencsére ez miatt már nem kell pirulnom. A játék ártalmatlan, egy randiügynökséget kell csupán vezetni, ahol igyekszünk minden magányos szív számára megtalálni az igazit, függetlenül attól, hogy sikkes, kocka vagy vintage beállítottságú. A játék tele van rózsaszín felhőkkel, poénokkal és a természetesen egy drag queen főnökkel, aki nem más, mint Kitty Powers - ha a cím nem lett volna elég beszédes. Könnyed kikapcsolódáshoz tökéletes, ráadásul saját magunkat is elküldhetjük randikra, hogy a többi játékos megpróbálja nekünk is megtalálni a tökéletes társat.

Long Live The Queen

Ebben a  visual novelben tizennégy éves hercegnőként nem csak azt kell eldöntenünk, hogyan használjuk a legyezőt - köszönjük Neveletlen hercegnő 2 -, hanem igenis politikai és gazdasági kérdésekben is kell dönteni. Mindeközben pedig nem árt életben maradni, ugyanis úgy tűnik, minden és mindenki meg akar ölni minket. Van itt minden vízbefulladástól kezdve, megmérgezett csokoládén át egészen elbukott párbajokig, amiket csak úgy kerülhetünk ki, ha a megfelelő képességeinket fejlesztjük. Tanulhatunk többek között történelmet, hangszereket, de akár még a hízelgés művészetét is elsajátíthatjuk. De hogy ne legyen ilyen könnyű, a hangulatunkra is oda kell figyelni, ez határozza meg ugyanis, melyik tanórához kapunk bónusz vagy negatív pontokat. Lényeg a lényeg, nagyon klassz kis játék, ahol a bennünk élő kislány végre megtudhatja, milyen is lenne hercegnőnek lenni.

Úgy találtam rá, hogy Alice: Madness Returns-höz hasonló játékokat kerestem, mert az a tökéletes játék a számomra. Azonban minden jónak vége szakad egyszer, így pótlásként a jelenleg már tíz éves Psychonautsba vágtam bele. A történet egy nyári táborban játszódik, ahol azt tanuljuk meg, hogyan is használjuk a mentális energiáinkat, aminek a segítségével mások fejében élő világokba kapunk betekintést, amik minden esetben teljesen egyediek, tükrözik az illető személy lelkivilágát. Ebből következően hol egy hadszíntéren, hol pedig egy diszkóban vagyunk. Ami viszont nem változik, hogy minden esetben meg kell küzdenünk az adott személy félelmeivel és rémálmaival egy szürreális világban.

Reus

Kezdetben a Föld sivár volt, mígnem meg nem jelent négy óriás akik kialakították a Föld felszínét; hegyeket, tengerek, élővilágot és nyersanyagokat hoztak létre, hogy az embereket képesek legyenek letelepedni. A játék során csak a négy óriást tudjuk irányítani, ami azt jelenti, hogy az emberek cselekvései felett nincs hatalmuk, mi mindössze annyit tehetünk, hogy a környezetüket változtatásával jó vagy rossz irányba tereljük az életüket. Ha ugyanis túl gyorsan fejlődnek, kapzsik lesznek és meg fognak támadni egy közeli települést. Ilyenkor két választásunk van: hagyjuk őket vagy természeti katasztrófával büntetjük őket és elpusztul az egész város. Mindenesetre az a cél, hogy szépen, békében fejlődjenek az egyes városok és minél több nagykövetet szerezzünk sikeresen építkezések során, amikkel még több erőre tesznek szert az óriásaink.

Seduce Me The Otome

Romantikus visual novel, ahol egy fiatal gimnazista lánnyal játszhatunk, aki emberek szexuális energiájából erőt nyerő démonokkal él együtt egy hatalmas villában. Meglepően magával ragadó a történet és persze ha nem szimpatikus egyik fiú sem a csapatból, mást is választhatunk párnak, például az egyik barátnőnket. Vagy hagyhatjuk az egész szerelmi maszlagot és akár magunk is hatalommal bíró démonokká változhatunk. A játék ráadásul ingyenes és már ki is jött a második része, ami azonban 10 euróba kerül annak ellenére, hogy szerény véleményem szerint tízszer rosszabbul is néz ki, mint az első rész. Viszont muszáj megtudnom, hogyan folytatódik a történet, szóval idő kérdése csak, de mindenképpen megszerzem a második részt is.

Stardew Valley
Ez az a játék, ami miatt belekezdtem a Steam-es pályafutásomba és ahol az sem zavart, hogy teljes áron szereztem be - akár kétszer annyit is megért volna nekem. Bár nem volt lehetőségem játszani a Harvest Moonnal, a legtöbben mégis ahhoz hasonlítják a Stardew Valley-t, szóval ha azt szerettétek, ezt is imádni fogjátok. Egy farmunk van teli növényekkel, állatokkal, szabad időnkben pedig horgászunk, bányákban harcolunk és közösségi életet élünk a falubeliekkel. Tökéletes idilli, pihenős játék vasárnapokra, ami annyival magával ragadó, hogy még a legnagyobb nyári melegben is képes vagyok meglepődni, hogy nincs még tél. Egyelőre azonban szüneteltetem, mert szeretném megvárni a következő patchet, ahol a depresszióval küszködő Shane is a potenciális férjjelöltek közé fog kerülni. ♥

Terraria
Van valami vonzó a túlélős játékokban. Kihívás, hogy gyakorlatilag a semmiből indulunk, a játék végére azonban akár kacsalábon forgó palotánk is lehet. Bár én még csak egy apró emeletes házig jutottam el, amiben asztal, szék és WC van, nagyszabású terveim vannak a jövőre nézve. Mindenesetre egyelőre a földalatti világot igyekszem felfedezni, különböző nyersanyagok után kutatok és közben megannyi szörnnyel vívok nem éppen ádáznak nevezhető csatát. Bár még épphogy csak a jéghegy csúcsát láttam, már most kedvenc és tudom, hogy lazán elmegy majd vele akár pár száz óra.

Trine 2 
Hajlamos vagyok pusztán azért megvenni egy játékot mert szép - ez történt a Trine 2 esetében is, ezúttal azonban nem bántam meg a döntésemet. Néhány kép elképesztően gyönyörű, bár meg kell vallanom, hogy olykor néha már túl erősek a színek nekem, akár azt is mondhatnánk, hogy giccsbehajló. Egyébként három hős áll a rendelkezésünkre, egy mágus, lovag és rugó, akik egy oldalnézetes platformos mesevilágban vágnak bele egy újabb kalandba. Az első résszel nem játszottam, így nem tudom megmondani, ahhoz képest hogy muzsikál, mindenesetre önmagában is megállja nálam a helyét.