Ha valaki azt mondta volna nekem 5 évvel ezelőtt, hogy egyszer vonzani fog a minimalista életmód, akkor valószínűleg csak nevettem volna, hogy jó vicc. Mert ha valami soha nem jellemzett, akkor az az egyszerűség és a letisztultság. Mindig is tetszett az egyedi, merész divat, az eklektikus lakberendezés és a szobámat is leginkább a káosz jellemezte. De az utóbbi egy-két évben úgy érzem, változások vannak folyamatban.

Gimnázium alatt teljesedett ki igazán a gyűjtögetésem. Először is a kilós turkálókból heti rendszerességgel egy teljes zacskónyi ruhával tértem haza. Mondanom sem kell, hogy bár hamarosan tele lett a szekrényem, mégis úgy éreztem, hogy nincs egy rongyom sem, amit hordhatnék, ugyanis gyakran vettem meg hibás és méretben nem passzoló darabokat. Vagy egyszerűen olyan dolgokat, amiket tudtam, hogy soha nem fogok hordani, de akkor jópofának tűnt, mint például az óriási tüllszoknyámat. Azóta már sikerült eltanulnom néhány dolgot a használt ruhák vásárlásáról, de ez nagyon sok időbe telt és bár tudom már, hogy mikre kell odafigyelnem, még mindig követek el hibákat. És ebben sajnos nem segítettek a divatblogok és YouTube csatornák sem. Mindig irigykedtem, amikor valaki szuper ruhákat vásárolt, majd a hatásukra mindig rohanni akartam a legközelebbi boltba venni magamnak újabb és újabb darabokat.

Bűnözéseim másik színhelye a csetres volt, egy olcsó, elsősorban lakberendezési tárgyakat árusító üzlet. Imádtam ezt a helyet, rövidesen törzsvásárló lettem és a tulajdonossal is jóban voltam. Egyszer három órán át beszélgettünk és néha beengedett a raktárba is, hogy körbenézzek a még ki sem rakott áruk között. Soha nem tudtam, mit találhatok, hogy a sok kacat között mikor lelek rá egy olcsó kincsre. Persze pár év múlva a legtöbb kincsemről kiderült, hogy tényleg csak kacatok, de nem zavart, tovább kerestem újabb és újabb kincseket arra gondolva, hogy "egyszer még jó lesz".

Márpedig épp ez a mentalitás a gyűjtögetés melegágya. Mindent félretenni, elpakolni a garázsba, hátha még kelleni fog, aztán félév után már el is felejtjük, hogy a birtokunkban vannak ezek a dolgok. Nagyon kellemetlen visszagondolnom, de tényleg szinte mindent képes voltam félrerakni, semmit se akartam kidobni. Még a ruhák címkéjét és a használt csomagolópapírokat is képes voltam megtartani. Egyszóval borzasztó voltam.

Augusztusban azonban úgy érzem, végre megindult bennem az igazi változás. Sorozatokat néztem gyűjtögetőkről, extrém spórolókról és ahogy néztem ezeket a videókat egyszerűen besokalltam. Belegondoltam, mi lesz, ha egyszer én is ide jutok, hogy teljes mértékben elvesztem a kontrollt. Ezzel nagyjából egy időben pedig elkezdtem nézni minimalizmusról szóló videókat is és ez a két dolog együtt gondolkodásra késztetett.

Rájöttem, mennyi felesleges szemét van körülöttem. Az íróasztalomban például már jó ideje zavar, ha kinyitom a szekrényt, van hogy szó szerint kifolynak a lapok és füzetek és persze ha keresek valamit, akkor véletlenül sem találom meg. De a ruhásszekrényemmel sem állok túl jól. Tornyokban állnak a ruhák és több olyan darabom is van, ami már két-három éve megvan és egyetlen egyszer sem hordtam. A lényeg, hogy mindenképpen szükségem van egy nagy szelektálásra.

Nem tudom, hogy valaha nevezhetem-e magamat igazi minimalistának, de annyi biztos, hogy soha többet nem szeretnék visszaesni gyűjtögetőnek. Láttam, hogy egyesek valóban nagyon elkötelezettek a minimalista életmód mellett és alig két-három doboznyi tárgy van csupán az otthonukban. Ilyen mélységekig nem szeretnék és szerintem nem is tudnék eljutni, és azt se szeretném, hogy a minimalizmus egy újabb verseny legyen, ahol az a legmenőbb, aki a lehető legkevesebb tárggyal rendelkezik.

A minimalizmusban számomra az átláthatóság és a boldogság a legvonzóbb, ahol megszabadulunk a felesleges kacatjainktól annak érdekében, hogy az időnket és energiánkat az igazán fontos dolgokra tudjuk tölteni. A lényeg, hogy azokat a dolgokat kell megtartanunk, amik valóban szükségesek és/vagy boldoggá tesznek. Úgyhogy úgy döntöttem, teszek egy próbát és megpróbálom a saját életemre is alkalmazni a minimalista szemléletmódot, hogy lássam, valóban segít-e a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet elérésébe.

Nektek mi a véleményetek a gyűjtögetésről és a minimalizmusról? Melyik jellemez titeket?