2018 évösszegzés és tervek 2019-re

január 12, 2019

Hát sziasztok. Rég jártam erre, meg úgy általánosságban a blogos világban, szóval nincs sok fogalmam arról, mi történt mindenkivel az elmúlt két évben, de már nagyon hiányzott ez a közösség. Mi újság? Mivel elég sok idő telt el és amúgy is itt az új év, csapjunk rögtön a közepébe, ugyanis két nagy témát hoztam mára, ami elmaradhatatlan minden blog számára az év ezen időszakában: összegfoglaló a tavalyi évről és célok az új évre. Figyelem, hosszú bejegyzés következik!


2018-ban történt

⚬ Ősszel Budapestre költöztem
⚬ Klassz munkahelyem lett
⚬ Új hobbim a főzés
⚬ Keresem a cruelty-free alternatívákat
⚬ Nyáron Párizsban jártam
⚬ A karácsonyt Romániában töltöttem
⚬ Ellátogattam a Frida kiállításra
⚬ És végre eljutottam a Könyvbárba is
(ráadásul Harry Potter menüre!)


2018 kedvencei


Először is könyvek. Nálam évi 50 darab a cél, egyszerűen azért, mert olyan sok remek könyv létezik, hogy néha komolyan úgy érzem, egy élet sem elég, hogy mind végigolvassam. Idén pedig 54 darabbal teljesítettem is a kihívást. És szerencsére nemcsak a mennyiségre lehetek büszke, hanem a minőségre is. Sok klasszikus előkerült, mint Ibsen - NóraDiderot - Az ​apáca vagy Charlotte Brontë - Jane ​Eyre. De a női sors témánál maradva Sofi Oksanen - Baby ​Jane regénye is remek, bár megrázó olvasmány volt. Han Kang - Növényevő és Afonso Cruz - Kokoschka ​babája pedig különleges hangulatú kortárs művek, de utóbbinak a szerkesztése is figyelemreméltó. Rengeteg üres tér, fekete lapok, apró illusztrációk. Érdemes belelapozni.

Húgom ajánlására pedig elolvastam Harper Lee - Ne ​bántsátok a feketerigót! is. Nem véletlenül  klasszikus, nagyon fontos regény és bár a belőle készült '62-es film is remek, a könyv sokkal többet ad. Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita pedig a barátom kedvenc könyve, amit nagyjából 3 évvel ezelőtt adott kölcsön, de csak most jutottam el odáig, hogy le is vegyem a könyvespolcról. Nagyon élveztem, különösen Margarita sztoriját, a Pilátusos részekért viszont bevallom, nem rajongtam. Ami viszont a legrégebb óta a várólistámon volt, az Patti Smith - Kölykök. Több mint 10 évvel ezelőtt Rómában bukkantam rá angol nyelven. Rögtön éreztem, hogy szükségem van rá és így évekkel később azt kell mondanom, nem tévedtem. Minden pillanatát élveztem.

Bár verseket nem olvasok gyakran, nyáron több kötetet is előszedtem, a kedvencem pedig a már mindenki által ismert Polaroidok lett. De magyar könyvek közül Szabó Magda - Abigélés Dunajcsik Mátyás A ​Szemüveges Szirént is csak ajánlani tudom. Ha pedig a gasztro téma iránt is érdeklődtök, akkor Bíró Zsófia - A ​boldog hentes felesége kitűnő olvasmány. Végre tudom, hogy nem én rühellem egyedül a porcukrot sütemények tetején. Na és persze nem hagyhatom ki Julia Child önéletrajzát sem, Életem ​Franciaországban. Igazi személyiség, tele van energiával és elszántsággal - egy receptet képes volt akár ötvenszer is tesztelni. Hatalmas motivációt és lendületet adott. És igaz, hogy nem gasztroregény, de Muriel Barbery - A ​sündisznó eleganciája is tele van jobbnál jobb ételekkel, és ami még fontosabb, tökéletes karakterekkel. 

Első Palahniuk olvasmányom a Cigányút volt, ami annyira tetszett, hogy egy hónappal később a Láthatatlan szörnyeket is elolvastam. Nagyon bejött a stílusa, úgyhogy a Harcosok klubja is várólistás lett. De az idei év kedvence Murakami. Eddig a Világvége ​és a keményre főtt csodaország volt a legnagyobb hatással rám. Mély, filozofikus gondolatok, matematika, zene… minden van benne. Biztosan újraolvasom, már csak azért is, mert a fejemben összekapcsolódik ez a könyv egy bizonyos albummal is.



Azt hiszem, a Spotify összefoglaló elég jól bemutatja mi is szólt a leggyakrabban 2018-ban: Twenty One Pilots. Februárban találtam meg őket és azóta teljesen ráfüggtem, az új albumukat (Trench) már most rongyosra hallgattam, de érthető, hiszen egy hónap múlva elutazok a bécsi koncertjükre, nyáron pedig a Szigeten is megnézem őket. De sok más új zenét is felfedeztem, ott van például FKA twigs, Billie Eilish vagy Nicole Dollanganger, akit rögtön megszerettem, amint megpillantottam a legújabb lemezének borítóját. De régi kedvencek is hoztak szerencsére nagyon klassz dalokat; a Mantra nemcsak az egyik kedvenc számom tavalyról, de a kedvenc videoklipem is. És még Lana Del Rey új dalai is tetszettek, ami azért nagy szó, mert az utolsó két lemeze egyáltalán nem mozgatott meg. A mainstream zenék közül pedig főleg a Sick Boy és a New Rules szólt.


Idén sokkal kevesebb filmet néztem a megszokottnál (mindössze 64-et az átlag 150 helyett), ami leginkább annak köszönhető, hogy helyette könyvekre és sorozatokra koncentráltam. Például barátommal ledaráltuk mind a kilenc évadnyi The Office részt, amit ha máshonnan nem is, innen ti is biztosan ismertek. Aztán ott van a The End of the F***ing World, amit egy hétvége alatt ledaráltam. Stílusos Tumblr hangulatú kis sorozat (persze ott is találtam rá). De az idei év legnagyobb kedvence a norvég Skinsként emlegetett SKAM. Komolyan mondom, nézzétek meg. Nem zavar, hogy tinisorozat, a szereplők szuperek és teljesen bele tudtam magamat élni. Egyértelműen újranézős.

Teljesen váratlanul ért A család kicsi kincse. Naivan azt hittem, ez egy könnyed vígjáték, majd eltelózok vagy takarítok közben, viszont már az első percekbe odaszögezett a képernyő elé. Nem csodálom, hogy ennyien szeretik, szóval aki még nem látta, pótolja be szépen. Az Oscar-díjátadók előtt igyekszem minél jobban felkészülni, így került sor a Coco-ra is, amit egy év alatt háromszor is újranéztem. Legutóbb egész konkrétan három órája láttam az HBO-n és igen, harmadjára is megkönnyeztem. És hát mit mondhatnék a Kutyák szigetéről... ez a film nekem készült. Wes Anderson, animáció, Japán, kutyák. A legtökéletesebb kombináció.


Tervek 2019-re

Elkezdeni a jogsit
Soha nem vonzott különösebben a vezetés gondolata, sőt, inkább taszított. Volt egy olyan félelmem, hogy ha volán mögé ülök, akkor annak nem lesz jó vége, de már szerencsére túlléptem ezen és nem érzem teljes képtelenségnek a gondolatot. Arról nem is beszélve, hogy baromi hasznos lenne néha.

Külföldre utazni
Barátommal már tervezzük egy ideje, hogy el kellene utaznunk külföldre kettesben nyaralni és már jó pár úti cél is elhangzott, mint Olaszország vagy Norvégia, de Amszterdam is elég esélyes. Húgom már járt ott és imádta, nekem pedig egyébként is régi nagy álmom. De nagyon szívesen visszautaznék akár egy hosszú hétvégére is Olaszországba. Már többször jártam az ország különböző pontjain és csodás emlékeim vannak az ottani emberekről, látnivalókról no és persze az ételekről.

Új frizurát vágatni
Az utóbbi években többé-kevésbé ugyanolyan frizurám volt: vállig érő egyenes haj frufruval. Szó se róla, még mindig nagyon szeretem ezt a stílust, viszont úgy érzem, eljött az idő, hogy kipróbáljak valami újat. Épp ezért már nyár óta növesztem a hajam, szóval hamarosan eljön az idő, hogy meglátogassak egy új fodrászt (merthogy nem ismerek egyet sem Pesten). Addig is barátkozok az aszimmetrikus frizura gondolatával.

Egészségesebben étkezni
Bár így is rengeteget fejlődtem (főleg az egyetemi évekhez képest, amikor popcornt ettem vacsorára), hiszen tavaly már száműztem a zacskós, félkész ételeket, mégis van még hova fejlődnöm. Szeretnék mindennap zöldséget és gyümölcsöt is enni, több halat és kevesebb húst illetve cukrot. Illetve az is célom, hogy idén eltanuljam a tésztakészítés minden csínját-bínját. És persze a napi vízbevitel mennyiséget is jó lenne növelni (első körben legalább két literre), a rengeteg filteres gyümölcstea helyett pedig szeretnék több jázmin és zöld teát inni. 

Többet írni
Ez mindenre vonatkozik. Blog, napló és minden más szösszenet. Nem vagyok idealista, a napi félórát vagy egy oldalt nem tudnám fenntartani, de az írok-rendszeresen-amikor-jól-esik-de-minimum-heti-három-alkalommal olyasvalami, amit több-kevesebb sikerrel, de teljesíteni tudok. A blogírás tök jó példa arra, hogy bár élvezem és szeretném csinálni, vannak időszakok, amikor semmi energiát, inspirációt nem érzek hozzá vagy egyszerűen csak annyira rágörcsölök, hogy elvész az öröm. Úgyhogy idén megpróbálom lazábban venni. De mit is jelent ez a blog szempontjából?

A rengeteg haul és kívánságlista helyette több poszt fog készülni az aktuális olvasmányélményeimről, utazásokról, főzési kalandokról vagy akár a kedvenc festményeimről. Egy kicsit más irányba indul meg a blog, de legyünk őszinték, rá is fér némi megújulás.


Addig is meséljetek, milyen volt a tavalyi év és milyen terveitek vannak 2019-re?

You Might Also Like

0 megjegyzés