Tavaszi olvasmányaim

június 11, 2019


Tizenhárom könyvet fejeztem be tavasszal, többségük klasszikus, az 1001 könyv, amit el kell olvasnod listán is szereplő regény, de akadt köztük egy-két kortárs mű is. Mivel főleg könyvtári példányokat vagy ebookon olvastam, így a saját kép ezúttal is elmarad, de helyette van egy csomó izgalmas olvasmány.


Szőrös pisztráng 
A bizarr cím egy izlandi regéket és mondákat összegyűjtő rövid, nagyjából 100 oldalas könyvecskét takar. Érdekesnek ígérkezett, hiszen mostanában egyre jobban érdeklődök a mitológia, mondák világa iránt, de ez az olvasmány sajnos csalódás volt. Túl kevés a történet és túl sok a babona, ahol kvázi felsorolásszerűen leírják, hogy mit jelent ha egy madárt látsz elrepülni az égen, ha eltalálod, ha a lábát magánál tartod... Kicsit semmitmondó és félrevezető a cím, nem azt nyújtotta, amit ígért.

Kurt Vonnegut: Áldja meg az isten, Mr. Rosewater 
Már a tizenötödik könyv, amit a mestertől olvastam és még mindig nem tudom megunni. A hatvanas években játszódó történet a már megszokott iróniával és fekete humorral mutatja be a kapitalizmust, a gazdagok és szegények között egyre növekvőbb távolságot. Mert nem mindenki született a Pénzfolyó partján, ahol egész életében annyit szürcsölhet vízéből, amennyit csak szeretne, ha pedig ez nem lenne elég, nyugodtan vehetnek akár szürcsölőleckéket is, hogy többet tudjanak szürcsölni.

Hermann Hesse: Sziddhárta 
Lassú folyású, filozofikus, szinte meditatív hangulatú. Nem érdemes elkapkodni, időt kell hagyni arra, hogy elgondolkodj az írottakon és magadba szívd, hiszen tele van jobbnál jobb idézetekkel, amiken érdemes elidőzni. Szerintem kell hozzá egy bizonyos hangulat, hogy igazán átjöjjön, így nem biztos, hogy mindenkinek el fogja nyerni az ízlését, ha viszont érdekel a buddhizmus, a keleti filozófia, akkor érdemes adni neki egy esélyt.

George Bernard Shaw: Pygmalion 
Mikor barátom nagymamájának a lakása eladásra került, szülei felajánlottak, hogy jöjjek át és nézzem át a könyveket, hátha találok kedvemre valót, hiszen a maradékot ingyen átadják az antikváriumnak. Több se kellett, rengeteg klasszikus került a zsákomba, többek között ez az igen érdekes ír színmű. A görög mitológia egy modern újragondolása, ahol egy nyelvészprofesszor megalkotja a tökéletes nőt egy egyszerű virágáruslányból.

Virginia Woolf: Orlando
Valamiért úgy érzem, mindig rossz alkalmat választok Virginia Woolf olvasásához. Eddig egy alkalommal sem sikerült teljes egészében ráhangolódnom, pedig tudom, hogy ez (is) egy jó, izgalmas könyv. A történet közel 400 évet ölel fel, ami lassan, töredékszerűen halad előre. Erzsébet-kori Angliából indulva eljutunk Törökországba, találkozunk az orosz hercegnővel, cigányokkal, több száz év alatt megírja nagy lélegzetvételű költeményét és bár férfinak született, utazásai során nővé változik.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg 
Bizony, csak huszonöt éves koromra jutottam el odáig, hogy elolvassam mindenki kedvenc klasszikusát, de rögtön csatlakozom is a rajongók körébe. Rengeteg komoly, mély témát érint, amit gyerekként nem is lehet megérteni, így tényleg érdemes újraolvasni felnőttfejjel, akár több alkalommal is. Általános nagy igazság, hogy ahányszor újraolvasol egy könyvet, az mindig valami mást, újat tud nyújtani, de ez talán A kis hercegre fokozottan igaz.

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete 
Gyönyörű, szívszorító történet egy kutyusról, aki több életen keresztül is keresi, hogy mi az élete célja. A többek között golden retriever és németjuhászként is újjászülető Bailey imádnivaló, aranyos volt az ő szemszögéből nézni az eseményeket, mint például amikor egy esküvőn ő a gyűrűhozó, és azt hiszi, azért gyűlt össze ennyi ember, hogy megnézzék milyen ügyesen tanulta meg az új trükköt. Kutyarajongóknak kötelező, de szólok, hogy érdemes a közelben tartani egy nagy csomag zsebkendőt.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok 
Nem mondanám, hogy a 19. századbeli lányregények a kedvenc műfajom lenne, inkább a huszadik századbeli drogos, depressziós, lehoz-az-életről stílusú könyveket preferálom, de mivel klasszikus, csak idő kérdése volt, hogy mikor szánom rá magam. A történet négy lánytestvér mindennapi életét, küzdelmeit, kisasszonnyá válásukat mutatja be. Bájos, kicsit habos-babos, zongorázós és nevelőcélzatú, mégis mindezek ellenére meglepően élveztem. 

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget
Igazából minden adott egy izgalmas, pörgős sztorihoz - szerelem, szenvedély, gyilkosság. Mégse szippantott be valamiért, pedig szimpatikus a poros amerikai országút hangulat. Csalódásnak így se mondanám, a könyv második fele egész izgalmasra sikeredett, szóval ha valami könnyebb, szórakoztató olvasmányra van szükséged, amit a Balaton partján olvashatsz, akkor ez az általában krimi címkével fémjelzett, de amúgy nemkirimi, nem egy rossz választás.

Sun-Mi Hwang: Rügy 
Kicsit félve kezdtem neki, mert csak annyit tudtam a könyvről, hogy az anyaság, szülés nehézségeiről szól, amit szó szerint értettem és már láttam is a lelki szemeim előtt a hideg, idegen kórházakat, a kínzó fájdalmat, a mindent ellepő vért és Frida vetélést ábrázoló festményeit. Így igen meglepődtem, mikor rádöbbentem, hogy ez egy állatmese egy tyúkról, aki egy vadkacsát nevel fel. Érdekes volt egyébként ennyi év után újra állatmesét olvasni, utoljára talán még általános iskolában vettem kezembe hasonlót. 

Richard Adams: Gesztenye, a honalapító 
Folytatva az állatos tematikát, tavasszal elolvastam a magánkönyvtáram egyik legaranyosabb darabját. Először csak azért szerettem volna elolvasni, mert szeretem a nyuszikat (egyszerű ember vagyok), aztán megtudtam, hogy egy kicsit komolyabb a történet egy cuki gyerekmesénél. Nincs cukormáz, keményen megmutatja a nyulak viszontagságait, az élet körforgását, és a könyv végére biztos újraértékeljük a gyáva, mint a nyúl közmondást is. Igazán belevaló, hős nyulakat ismerhetünk meg.

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem 
Nem vetem meg a kötelező olvasmányokat, azok közé tartoztam, akik szinte mindenen végigrágták magukat (jó, azért Az arany ember nem csúszott le), így most örömmel pótlom a magyaróráról kimaradt műveket. Hangoskönyvként "olvastam el", ami tudom, hogy egyesek szemében csalás, de szerintem egy borzasztó praktikus találmány. Jó volt feleleveníteni a szinte már feledésbe merülő Röhög az egész osztály novellát és kikapcsolódni egy pár órára- Könnyed hangvételű kötet a gyerekkorról és az általános iskolás emlékekről. 

Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!
Murakami a legújabb kedvenc szerzőm, imádom a stílusát. Rejtélyes, szomorúan szép, mágikus, ugyanakkor nagyon is valóságszagú. A Szputnyik is ilyen. Leegyszerűsítve a történet egy krimi szerelmi háromszöggel bonyolítva, de amolyan murakamisan, és ez teszi egyedivé. És persze visszaköszönnek a megszokott témák, mint a magány, szerelem, szépség, zene, az irodalom szeretete. A többi regényéhez képest ez elég hétköznapi, szóval ha eddig ódzkodtál tőle, akkor lehet érdemesebb ezzel a könnyebb regényével kezdeni. 

You Might Also Like

0 megjegyzés